Székesfehérváron születtem 1962-ben. Ének-Zenei Általános Iskolába jártam, majd a Teleki Blanka Gimnáziumban érettségiztem. Ezután foto-optikusi szakképesítést szereztem egy középfokú budapesti iskolában. 1991-ben egy Korlátolt Felelősségű Társaság egyik tagjaként kezdtem el foglalkozni vendéglátóipari éttermi és konyhai eszközök, gépek, berendezések forgalmazásával. Ma már konyhatechnológiával, konyha tervezéssel, saját importtevékenységgel bővült tevékenységi körünk. Időközben ismerkedtem meg férjemmel, aki első gyermekünk születésekor csatlakozott vállalkozásunkhoz.

1999 óta élünk két gyermekünkkel Maroshegyen. Nem véletlenül kerültünk ide, városi viszonylatban csendes, zöld környezetet kerestünk, ahol a gyermekeink barátokra lelnek, ahol a szomszédok köszönnek egymásnak és megállnak beszélgetni is, ahol az ovinak tágas az udvara és jó közösség van együtt. Nagyon örülünk, hogy itt megtaláltuk mindezt.

2002 óta vagyok önkormányzati képviselő. Ekkor kompenzációs listáról kerültem a testületbe. A Kulturális bizottság és az Idegenforgalmi és kereskedelmi, vállalkozói bizottság munkájában vettem részt. 2006-ban indultam a Fidesz jelöltjeként, és megnyertem a maroshegyi körzetet, - azóta is igyekszem rászolgálni a választók tartós bizalmára. Bár ez a város területében legnagyobb körzete (lakosságszámban a harmadik), a rákölthető egyéni keretem ugyanannyi, mint a város legkisebb körzetét képviselőé. Mégis, amit a város nehézkes, bürokratikus rendszerén keresztül tudok, megpróbálok kihajtani a lakók számára. Tekintettel a szűkös keretre, amellyel gazdálkodhatom, igyekszem más források után is nézni. Európai uniós pályázat keretében szereztem például pénzt a Sóstó rehabilitációjához és hozzájárultam ahhoz, hogy bevásárlóközpont épüljön Maroshegyen - cserébe számos fejlesztést harcoltam ki a beruházótól a körzet számára. Ragaszkodtam ahhoz, hogy a helyiek visszakaphassák a régi Ikarus focipályát, és új épületbe költözhessen az Idősek Otthona. Képviselői munkámban mindig a város és szűkebb környezetem, Maroshegy érdekét tartottam szem előtt. Sem pártpolitikai érdektől vezérelve, sem emberi értékeimmel szembe menve nem vettem olyan véleményformálásban részt avagy hoztam olyan döntést, amelynek helyességéről nem voltam meggyőződve.

Azt mondják, a politikában nem elég dolgozni, a munkát láttatni is kell. Nekem azonban sosem volt erős oldalam a láttatás. Természetesen fontosnak tartom a választók folyamatos tájékoztatását a körzetükben történtekről, de úgy érzem, hogy sokkal inkább kötelességem az aktív munka, mintsem annak szajkózása, hogy "ezt megcsináltam, azt megcsináltam".

Véleményem szerint egy képviselőnek nemcsak a közpénzzel kell átlátható módon gazdálkodnia, hanem az anyagiakon felül pluszként a körzet iránti szeretetével is jól kell sáfárkodnia. Az emberek személyes problémái iránti érzékenység, a segítő szándék, a helyben élők véleményének kikérése, és azok beépítése a közösség napi életét befolyásoló döntésekbe, semmibe sem kerül. Számomra az is elengedhetetlen, hogy Maroshegyen éljek, naponta körzetem utcáin járjak. Mindig nyitva tartom a szemem, s azonnal segítséget kérek, ha például kitört a buszmegálló üvege, vagy el kell kotorni az ovi parkolójából a hirtelen leesett havat.

Székesfehérváron Maroshegy áll a legnagyobb átalakulás előtt. Két nagy, valaha dús zöld környezet fog beépülni a közel jövőben. Ezt az itt élő emberek egy része örömmel veszi ezt, mások aggódásuknak adnak hangot. Annyi bizonyos, hogy alapos körültekintést, komoly felelősséget, sok munkát kíván meg mindez tőlem. Tekintettel kell lennem a mára, de szem előtt kell tartsam a jövőt is, hiszen kiemelten fontos számomra környezetünk, a minket körülvevő élővilág sorsa.

Kincsek vannak a kezünkben. A következő oldalakon szeretném felhívni a figyelmüket ezekre a kincsekre. Kérem, legyenek segítségemre abban, hogy véleményüket, problémáikat hozzám eljuttatva, azokat beépítve a lehető legjobb utat járjuk közösen Maroshegy jövőjét illetően.