
| Október 28-án vágtuk át dr. Cser-Palkovics Andrással közösen a nemzetiszín szalagot. |
Tamási Áron írja: Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne – egyszerűségében szép, örökérvényű gondolat. Mindenki keresi a helyét a szakmájában, emberi kapcsolataiban, és természetesen igyekszik kialakítani maga körül azt a teret, amelyben szerettei s ő maga is otthonosan mozoghat. Idővel azonban a gyermekek felnőnek, hosszú évtizedek után véget ér a munka. Kezdődnek a nyugdíjas évek, az elvileg áldott pihenés időszaka – mégis, több idős embertől hallottam már, hogy bántó hiányérzet gyötri, különösen akkor, ha pár nélkül magára marad.
A gyerekek is dolgoznak, elfoglaltak, sokszor földrajzilag is távol vannak, s hiába jutna mindenre több idő, egyedül a legkedveltebb elfoglaltságból is kikopik az öröm.
Az Egyesített Szociális Intézmény IV. számú Gondozási Központja ezt az űrt hivatott betölteni. Szolgálja az itt élők komfortérzetét, elűzi a magányt, teret biztosít az mozgalmas, aktív, mégis pihentető közösségi létnek.
Szívből kívánom, hogy minden kedves lakó valódi otthonának érezze az otthont, s a mindennapokban családias légkörben fedezze fel a tartalmas időtöltés örömét. |